Tudom, hogy rég írtam, de tényleg nem történik sok érdekes. Azért pár dolog mostanra összegyűlt.
Először is a Mahabalipuramba tervezett kirándulás ugyan megvalósult, de végig esett az eső, nem igazán volt élvezhető. Előtte az új Dhanush film viszont szuper volt, imádok tamil moziba járni, az emberek egy plusz hatalmas löketet adnak a hangulatnak, amikor kurjongatnak, meg bekiabálnak, meg fennhangon tanácsokat osztogatnak a főhősnek, meg minden tánc- és bunyójelenetet hangosan ünnepelnek. Egyszer mindenkinek meg kéne tapasztalni, zseniális. :-D
Szóval Mahabalipuram. Kocsival mentünk, Sríram vezetett és Vijay anyukája is jött velünk. Először megnéztük a Pancsa Ratha épületegyüttest. Ez lefordítva öt szekeret jelent, és az épületek valóban szekereket formáznak, nevüket a Mahábháratából ismert öt Pándava fiú és közös feleségük után kapták. Mindegyik egyetlen hatalmas kőtömbből lett kifaragva a 7. században.
Ezután átmentünk a tengerpartra, ahol egy gyönyörűszép, szintén 7-8. századi templom van, ami a Bengáli öbölre néz.
A vasárnapi látogatás Sríram családjához végül nem jött össze, sajnos azóta sem, de bepótoljuk.
Vijay anyukájával egyre több dolgot csinálunk közösen, főleg a konyhában persze. :-) Mégegyszer készült lángos, amiben most már ő is aktívan részt vett,
és az én oldalamról még egyik este vacsira palacsinta, egy vasárnap pedig ebédre párolt-pirított csirkemell padlizsános lecsóval és krumplipürével. A krumplipürét anyuka azóta is emlegeti, imádta, másnap mindenkinek azt újságolta telefonon.
Én is tanulok tőle természetesen, sokszor segítek neki a konyhában, általában olyan feladataim vannak, mint hagymapucolás és -aprítás, vagy kókusz reszelés, ami egyébként így fest:
Azért megpróbáltam már dószát is csinálni, egészen jól sikerült. :-)
És a próbálkozásról jut eszembe, hogy elkészítettem a teraszon életem első rangoliját és kolamját. A rangoli bármilyen minta lehet, fehér porral kontúroznak, színessel töltenek, általában fesztiválok alkalmával készítik Észak-Indiában. A kolam egy tamil tradíció, ehhez legtöbbször csak fehér port használnak, és a funkciója az istenség üdvözlése a házban, épp ezért minden nap kora reggel rajzolják a kapu vagy az ajtó elé. Úgy készül, hogy a porral pöttyöket raknak a földre, majd azokat vagy összekötik, vagy körülrajzolják, így mintát alkotva. A pöttyök száma és elhelyezése változik, de tartják a geometrikus formákat. Természetesen az én kolamom nem ezt a célt szolgálta, és bár próbáltam követni az eredeti stíust és technikát, hennás múltamnak köszönhetően bőven továbbgondoltam a kivitelezést. Anyuka teljesen odavolt, azt mondta, hogy látni rajta a tamil eredetet, de valahogy mégis teljesen más, egyedi és gyönyörű. :-)
Mégegy érdekes témám van mára, nem tudom, hogy említettem-e már, de hétfőtől szombatig minden nap délután jön 8-10 gyerek ide tanulni. Vagy azért, mert segítségre van szükségük a tananyagban, vagy mert szimplán otthon nincs hely, ahova nyugodtan leülhetnek leckét írni suli után. Anyuka foglalkozik velük, segít nekik, tanítja őket, nem pénzért, hanem alkalmi szívességért a szüleiktől. Az egyik gyerek apukája pl autoriksa sofőr, ha kell, ingyen fuvarozza a családot. Nekem eddig nem sok kapcsolatom volt a gyerekekkel, de egyszer vihar miatt áramszünet volt. Ilyenkor ugye a ventillátor nem működik, úgyhogy általában kiülünk a teraszra, ahol hűvösebb van. A gyerekek is kijöttek, miután az egész ház sötétségbe borult, de a természetes fény se volt túl erős, és hamar be is sötétedett. Na ekkor jött el az én időm, fogtam magam, leültem közéjük, és a telefonomon lévő jó erős fényű lámpával világítottam nekik. Nagyon hálásak voltak. :-)
A másik eset, hogy egyik nap anyukának el kellett menni valahova, ami nem akkora baj, mert a gyerekek általában tudják, hogy mit kell csinálniuk és rendesen csinálják is, ha pedig segítség kell, akkor Vijay ott van. Ezen a napon viszont Vijay kitalálta, hogy akkor ő most elmegy zuhanyozni, a kicsik úgyis leckét írnak, nem lesz gond. Aha. Csakhogy időközben befejezték a leckéjüket és elkezdtek kiabálni meg randalírozni a hátsó teraszon, muszáj volt odamennem rendet teremteni. A bökkenő csak az, hogy én nem értek tamilul, ők meg csak pár szót tudnak angolul, próbáltam visszazavarni őket a könyveikhez, de azt mondták, hogy végeztek a feladatokkal. Szuper, és akkor most? Mondtam nekik, hogy maradjanak nyugton, hozok nekik papírt meg színes ceruzát, és rajzoljanak nekem valami szépet, amíg anyuka megérkezik, vagy Vijay befejezi a fürdést. Én lepődtem meg a legjobban, amikor tényleg leültek, és csendben rajzoltak nekem, a végén még a nevüket is ráírták, hogy tudjam, melyiket kitől kaptam. :-) Ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy ők is kapnak majd tőlem valamit, mielőtt elmegyek, nem akarom előre lelőni a poént. De addig a már Angliában jól bevált könyvjelzőt fogom bevetni, kis előajándék gyanánt, amin kiszínezhetik maguknak a kalocsai mintát, aztán laminálva megkapják. :-)
Hát egyelőre ennyi, majd beszámolok a fejleményekről.
Addig is további szép nyarat mindenkinek!
_/\_
Először is a Mahabalipuramba tervezett kirándulás ugyan megvalósult, de végig esett az eső, nem igazán volt élvezhető. Előtte az új Dhanush film viszont szuper volt, imádok tamil moziba járni, az emberek egy plusz hatalmas löketet adnak a hangulatnak, amikor kurjongatnak, meg bekiabálnak, meg fennhangon tanácsokat osztogatnak a főhősnek, meg minden tánc- és bunyójelenetet hangosan ünnepelnek. Egyszer mindenkinek meg kéne tapasztalni, zseniális. :-D
Szóval Mahabalipuram. Kocsival mentünk, Sríram vezetett és Vijay anyukája is jött velünk. Először megnéztük a Pancsa Ratha épületegyüttest. Ez lefordítva öt szekeret jelent, és az épületek valóban szekereket formáznak, nevüket a Mahábháratából ismert öt Pándava fiú és közös feleségük után kapták. Mindegyik egyetlen hatalmas kőtömbből lett kifaragva a 7. században.
Ezután átmentünk a tengerpartra, ahol egy gyönyörűszép, szintén 7-8. századi templom van, ami a Bengáli öbölre néz.
A vasárnapi látogatás Sríram családjához végül nem jött össze, sajnos azóta sem, de bepótoljuk.
Vijay anyukájával egyre több dolgot csinálunk közösen, főleg a konyhában persze. :-) Mégegyszer készült lángos, amiben most már ő is aktívan részt vett,
és az én oldalamról még egyik este vacsira palacsinta, egy vasárnap pedig ebédre párolt-pirított csirkemell padlizsános lecsóval és krumplipürével. A krumplipürét anyuka azóta is emlegeti, imádta, másnap mindenkinek azt újságolta telefonon.
Én is tanulok tőle természetesen, sokszor segítek neki a konyhában, általában olyan feladataim vannak, mint hagymapucolás és -aprítás, vagy kókusz reszelés, ami egyébként így fest:
Azért megpróbáltam már dószát is csinálni, egészen jól sikerült. :-)
És a próbálkozásról jut eszembe, hogy elkészítettem a teraszon életem első rangoliját és kolamját. A rangoli bármilyen minta lehet, fehér porral kontúroznak, színessel töltenek, általában fesztiválok alkalmával készítik Észak-Indiában. A kolam egy tamil tradíció, ehhez legtöbbször csak fehér port használnak, és a funkciója az istenség üdvözlése a házban, épp ezért minden nap kora reggel rajzolják a kapu vagy az ajtó elé. Úgy készül, hogy a porral pöttyöket raknak a földre, majd azokat vagy összekötik, vagy körülrajzolják, így mintát alkotva. A pöttyök száma és elhelyezése változik, de tartják a geometrikus formákat. Természetesen az én kolamom nem ezt a célt szolgálta, és bár próbáltam követni az eredeti stíust és technikát, hennás múltamnak köszönhetően bőven továbbgondoltam a kivitelezést. Anyuka teljesen odavolt, azt mondta, hogy látni rajta a tamil eredetet, de valahogy mégis teljesen más, egyedi és gyönyörű. :-)
Mégegy érdekes témám van mára, nem tudom, hogy említettem-e már, de hétfőtől szombatig minden nap délután jön 8-10 gyerek ide tanulni. Vagy azért, mert segítségre van szükségük a tananyagban, vagy mert szimplán otthon nincs hely, ahova nyugodtan leülhetnek leckét írni suli után. Anyuka foglalkozik velük, segít nekik, tanítja őket, nem pénzért, hanem alkalmi szívességért a szüleiktől. Az egyik gyerek apukája pl autoriksa sofőr, ha kell, ingyen fuvarozza a családot. Nekem eddig nem sok kapcsolatom volt a gyerekekkel, de egyszer vihar miatt áramszünet volt. Ilyenkor ugye a ventillátor nem működik, úgyhogy általában kiülünk a teraszra, ahol hűvösebb van. A gyerekek is kijöttek, miután az egész ház sötétségbe borult, de a természetes fény se volt túl erős, és hamar be is sötétedett. Na ekkor jött el az én időm, fogtam magam, leültem közéjük, és a telefonomon lévő jó erős fényű lámpával világítottam nekik. Nagyon hálásak voltak. :-)
A másik eset, hogy egyik nap anyukának el kellett menni valahova, ami nem akkora baj, mert a gyerekek általában tudják, hogy mit kell csinálniuk és rendesen csinálják is, ha pedig segítség kell, akkor Vijay ott van. Ezen a napon viszont Vijay kitalálta, hogy akkor ő most elmegy zuhanyozni, a kicsik úgyis leckét írnak, nem lesz gond. Aha. Csakhogy időközben befejezték a leckéjüket és elkezdtek kiabálni meg randalírozni a hátsó teraszon, muszáj volt odamennem rendet teremteni. A bökkenő csak az, hogy én nem értek tamilul, ők meg csak pár szót tudnak angolul, próbáltam visszazavarni őket a könyveikhez, de azt mondták, hogy végeztek a feladatokkal. Szuper, és akkor most? Mondtam nekik, hogy maradjanak nyugton, hozok nekik papírt meg színes ceruzát, és rajzoljanak nekem valami szépet, amíg anyuka megérkezik, vagy Vijay befejezi a fürdést. Én lepődtem meg a legjobban, amikor tényleg leültek, és csendben rajzoltak nekem, a végén még a nevüket is ráírták, hogy tudjam, melyiket kitől kaptam. :-) Ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy ők is kapnak majd tőlem valamit, mielőtt elmegyek, nem akarom előre lelőni a poént. De addig a már Angliában jól bevált könyvjelzőt fogom bevetni, kis előajándék gyanánt, amin kiszínezhetik maguknak a kalocsai mintát, aztán laminálva megkapják. :-)
Hát egyelőre ennyi, majd beszámolok a fejleményekről.
Addig is további szép nyarat mindenkinek!
_/\_
