Hétvégék

  Úgy másfél hete Vijay végre elhozhatta a motorját a szerelőtől, ami azt jelentette, hogy könnyebben tudtunk mozogni a környéken. Egy hete vasárnap Sríram átjött, Vijay szülei elmentek egy esküvőre, egyedül voltunk a házban. Sikerült hozni Magyarországról egy friss élesztőt, úgyhogy a felét megcsináltam este lángosnak.

  Persze megfelelő konyhai felszerelés meg hozzávalók nélkül nem lett tökéletes, nem volt például ugye tejföl, ami elengedhetetlen lenne egy jó lángoshoz, és a sajt is elég érdekes volt, de mindegy. A fokhagymával azért valamennyire vissza tudtuk adni az élményt, Vijay azt mondta, hogy finom lett, Sríram meg nem tudta, hogy milyennek kéne lennie, ha jól meg van csinálva... :-P
 Este kártyaparti hajnalig, nekik egy-két sörrel megtoldva. Olyan alkoholos italt, amit én is meginnék itt nem lehet kapni, úgyhogy én általában ilyenkor kapok egy liter almalevet. :-D
 Hétfőn a fiúk hoztak csirke birjánit ebédre, Sríram szabadnapos volt, úgyhogy itt maradt délutánig.
  Múlt héten egyébként felfedeztem egy picike gyíkot a konyhában. Elsőre elég ijesztő volt, mert nem olyan szép zöld színe van, mint otthon, hanem kb mint a nyers csirkehúsnak, csak kicsit szürkésebb és átlátszósabb.

  Vijay azt mondta, hogy itt lakik a konyhában, és néha előjön kajálni valamit. :-D Azóta mindig körülnézek, mielőtt bemegyek a konyhába, nehogy véletlen rátapossak, vagy valami. Aranyos egyébként, többször is találkoztam vele a hét folyamán. :-)
  Hétköznap nem nagyon történik semmi érdekes, de mióta megvan a motor, azóta néha elmegyünk este egyet motorozni a környéken, akkor már csak 30 fok van 40 helyett, úgyhogy nagyon kellemes. :-)
  A mostani szombat takarítással telt nagyrészt. Ugyanis ki kéne adni a ház második emeletén lévő lakást, és már egyvalaki jött is megnézni, de olyan mocsok volt ott, hogy nem csodálom, hogy nem tetszett neki annyira. Mikor szombat délelőtt felmentünk, én még denevéreket is találtam a mosókonyha ablakánál, a padlót nem lehetett látni a portól, meg hasonlók.

 Úgyhogy nekiálltunk Vijayjel, és kb 4 óra alatt sikerült a két fürdőt meg a két hálót felseperni és alaposan felmosni, a fürdőpadlót felsikálni, a ház többi részén csak a seprésig jutottunk. Nem egyszerű az indiai takarítóeszközökkel 40 fokban. A felmosórongynak legalább volt hosszú nyele, nem kellett görnyedni, viszont felmosóvödör nem volt, kézzel kellett kicsavarni, és amennyi kosz volt még söprés után is a szobában, kb egy négyzetméterenként kellett a rongyot mosni, és minden harmadik után a vizet cserélni. Mára van betervezve a konyha, a mosókonyha, meg a nappali-étkező felmosása, és akkor már képeket is lehet csinálni és feltölteni a hirdetéshez.
  Szombat este átjött Sríram, vasárnap délelőtt elmentünk hárman bowlingozni. A bowlingpálya ott van, ahol tavaly moziban voltunk, szerencsére légkondis. A háromból kétszer én nyertem, egyszer Vijay. :-) Utána elmentünk ebédelni egy étterembe, ahol tavaly is voltunk. A fiúk valami speckó menüt rendeltek maguknak, volt vagy 10 féle dolog a banánlevélen, mind jó csípős.

 Én appamot ettem, ami olyasmi mint a dósza, csak tál alakja van, nem lapos kerek. 3 félét próbáltam ki, a csirkés volt a legjobb.

 Aztán desszertnek kaptam egy gyümölcsös fagyikelyhet. :-D

  Úgy elteltünk a kajától, hogy már nem volt kedvünk sehova menni, csak hazajöttünk.  Megpróbáltunk egyet társasozni, amíg a Wimbledon döntő el nem kezdődött, de az általam tervezett és kinyomtatott Ki nevet a végén? nem sokáig maradt egyhelyben a ventillátor alatt. Bár a sarkaira rápakoltam egy-két sminkcuccot, hogy megtartsa, de mikor Sríram arrébblökte az egyiket, mert elfelejtette, miért van ott, és az egész papír fejjel lefele fordult, a bábuk meg szétgurultak, akkor feladtuk, és inkább kártyával folytattuk. :-D
  Erre a hétvégére is megvan már a terv, szombaton a legújabb Dhanush filmet nézzük meg a moziban délelőtt, délután Mahabalipuramba megyünk, a vasárnapot pedig Sríraméknál töltjük a városon kívül.
  Majd írok, hogy milyen volt.
Addig is további szép nyarat mindenkinek! :-)
_/\_

Hétköznapok

  Ma végre rávettem magam, hogy kimossam az eddig összegyűlt ruháimat..
  Az a helyzet, hogy miután ideértünk, minden nap lelkesen öltöztem fel a különböző indiai ruháimba, de először a két napos hasmenés, utána pedig a 4 napos megfázás a légkonditól nem tette lehetővé, hogy kimozduljunk, ezért itthon ülve izzadtam őket tele napról napra, aminek, rájöttem, a világon semmi értelme. Ezért felhagytam az öltözködéssel, helyette kértem egy lungit Vijay apukájától, és azóta abban vagyok itthon, meg valami ujjatlanban. A lungi egyébként iszonyatosan kényelmes, kicsit olyan, mintha szoknya lenne rajtam, csak furábban néz ki, jól szellőzik, az pedig engem egy cseppet sem zavar, hogy férfiviselet, boldogan flangálok benne itthon.. :-D
  Mindezzel addig nem is volt gond, amíg meg nem jelentek délután a kisgyerekek, akik Vijay anyukájához járnak korrepetálásra minden nap. Először még az indiai ruhás korszakomban találkoztam velük, már akkor sem tudtak a feladatra koncentrálni, ha én is a szobában voltam. Ezt pedig még csak fokozta, amikor megláttak lungiban, bevallom elég rosszul esett, mikor hangosan kiröhögtek, be is mentem utána a szobába, és ki se jöttem, amíg el nem mentek. Oké, elismerem, a fejtetőre kontyolt hajammal (ami nagyon praktikus, mert lehet tőle aludni is és nem kell folyton újracsinálni), ujjatlanban kb úgy nézhettem ki, mint egy fehér szikh srác, aki lungit visel. Vijay ilyenkor mindig Milkha Szinghnek hív. És, csak hogy az indiai kultúrában kevésbé jártas olvasóim is értsék, hogy mit beszélek:

  Az első képen lungit viselő férfiak vannak (én a hosszúra hagyott stílusban viselem), remélem ez a kép megmagyarázza az előző bejegyzés "miniszoknya" kifejezését is; a második kép Milkha Szingh. :-)
  Na szóval a lényeg, hogy ma kimostam a ruháimat... Vessetek rám követ, de akármennyire is imádom az indiai kultúrát, egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni a fürdő padlóján kuporgós, szappannal és műanyag kefével mosós módszerrel. Valahogy nem megy.
  Nincs bajom a azzal, hogy papír helyett vizet kell használni vécézés után, hogy zuhany helyett vödörből, kiskancsóval öntöd magadra a vizet mosakodáskor, vagy hogy kézzel kell enni (akár rizst is), másfél hét alatt sikerült hozzászoknom a kb 200%-os páratartalomhoz is, már az se zavar, hogy ventillátor mellett is folyton izzadok, és emiatt kezdenek kiütéseim lenni, de ezzel a kézzel-mosással szerintem az életben nem fogok megbarátkozni. De legalább ennyire hagy maradjak 21.századi európai...

  A hétköznapi napirendünk egyébként nagyjából úgy néz ki, hogy felkelünk olyan 10 körül, iszunk egy bögre kávét vagy teát (egyébként én vagyok a tea-felelős, mert olyan finomat csinálok :-) ), Vijay leül dolgozni, én meg általában elolvasok napi egy 20.századi indiai novellát a Modern Dekameron kötetből, aztán egy kis tamilozás, elkezdtem ugyanis tamilt tanulni, bár egyelőre még csak a betűk felismerésénél és leírásánál tartok.

  Kb 1 órakor ebédelünk, aztán csendes pihenő. Délután Vijaynek már nincs olyan sok munkája, el tudunk menni a boltba, vagy filmet nézünk, ezen a héten pedig a wimbledoni tenisz torna megy a tévében, az a program. Este 9 körül van vacsi, 11-kor egy tál gyümölcs, általában mangó és alma, de volt, hogy narancsot, gránátalmát meg papayát is kaptunk. Aztán egy pohár meleg tej, és irány az ágy. :-)
  Előző hétvégén lementünk a tengerpartra, aztán Vijay legjobb barátja, Sríram, aki az előző bejegyzés képén mögöttünk áll nálunk aludt, hajnali 3-ig kártyáztunk.
  Most vasárnapra is az a terv, Vijay szülei elutaznak 2 napra egy esküvőre, miénk a ház... ;-D

  Jah, egyébként amit terveztem csinálni a szülőknek ajándékba, az végül nem készült el, de kreatívan megoldottam az utolsó pillanatban, apuka és a nővér egy-egy bögrét kaptak, amire én rajzoltam mintát, anyuka pedig egy kötényt főzéshez, amit szintén én dekoráltam ki.

                    apuka ajándéka

                            nővér ajándéka

                      anyuka ajándéka

  Hát egyelőre ennyi, a speckó szuvenír-rendeléseket most adjátok le nálam, hogy úgy tudjunk tervezni. 

  További szép nyarat nektek! :-)