Mint már megszokhattuk, semmi nem úgy történik, ahogy eltervezzük. Szerda reggel felkeltem, elkészültem a bevásárlásra, és vártam, hogy Shiv hívjon, kilencre beszéltük meg a találkozót, úgy volt, hogy a plázában kezdünk, aztán megyünk át a piacra, ami 11-kor nyit. De fél 10-kor még semmi, Shiv sehol... Lementem a recepcióra, leültem, és vártam, azt remélve, hogy hamarosan megérkezik. Hát mit mondjak... Fél 11-kor felhívott, hogy mindjárt itt van, még fél óra. Remek. Úgy negyed 12-kor meg is érkezett, mondanom se kell, tök mérges voltam, ráadásul el sem aludt, felkelt teljesen időben, és az út max fél óráig tartott volna. Elmondta ugyan, hogy miért késett, de félig oda se figyeltem, a másik felét meg nem tudtam logikailag összerakni. Eltartott egy darabig, míg túlléptem rajta, de a shoppingolás helyre hozott. :) Mivel későn kezdünk, és sokmindent akartam venni, a plázát kihagytuk, és rögtön a piacra mentünk, az első dolog volt, hogy megvegyük a szárimat. Végre! :) Shiv segített kiválasztani, és még a felsőrészt is meg tudtuk varratni helyben, este mehettünk is érte, aminek nagyon örültem, attól tartottam, hogy erre már nem lesz idő. Ezután sétálgattunk, nézelődtünk, vettem még pár dolgot, de ezeket nem árulom el, mert akkor nem lesz meglepetés azoknak, akik kapni fogják. Viszont sajnos nem tudtam mindenkinek azt venni, amit szerettem volna, valakinek meg egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy mit kéne. :( Remélem, nem fognak haragudni.
Mikor végeztünk a vásárlással, úgy 3 óra körül, elmentünk a tóhoz, hogy csónakból is megnézhessük a várost, amit már Shiv anyukájáékkal is terveztünk, csak akkor nem jött össze. Persze csúcsidőben mentünk, este 7-ig egy hajó vagy csónak sem volt szabad, úgyhogy csak egy motorcsónakázásra tudtunk befizetni, ami tartott kb 5 percig, de azért jó volt. Ezután ettünk egy fagyit, és újabb két barátnak be lettem mutatva, akikkel sétáltunk egy nagyot a tóparton. 6 órára visszamentünk a piacra a szárimért, aztán még vettünk hozzá karkötőket is, amik passzolnak színben. Irány a hotel, lepakolás, aztán az étterem az utcában. A vacsi végére megérkezett Shiv újabb két barátja, kicsit beszélgettünk velük, ettünk sütit, aztán Shivvel elmentünk az albérletébe, neki össze kellett szednie a cuccait az utazáshoz, én pedig megkértem a háziasszonyt, hogy tanítsa meg nekem, hogy kell felvenni a szárit. Itt készültek a fényképek is. :) Még beszélgettünk egy kicsit, amíg Shiv elkészült, aztán megint vissza a hotelbe. A recepción találkoztam egy indiai doktornővel, aki éppen előadást tartott volna az alagsorban, de nem volt laptopja, amin le tudná játszani a prezentációt. Felajánlottam az enyémet, nagyon hálás volt, mondta, hogy nyugodtan maradjak ott az előadáson, hallgassam meg. Levittem a laptopom, meg a kábeleket hozzá, de valami gond volt a projektorhoz való csatlakoztatásnál, nem működött. Azért ott tartott meghallgatni az előadást, sőt még vacsorára is meghívtak, hogy tartsak velük, de köszönettel elutasítottam, már túl voltam a vacsin, meg hát nem is igazán voltam alkalomhoz illően öltözve, feszengtem is emiatt az előadás alatt. De azért készült pár kép rólam, meg kaptam egy szál rózsát is köszönetképp a szervezőktől, bár nem tudom, mit köszönhettek nekem. :)
Rohanás a szobába összepakolni, mert korán reggel indul a vonat.
Hajnali 5-kor jelentkeztem ki a szállodából. Kicsit sajnáltam, hogy el kell mennem, imádtam az egész közeget, az alkalmazottakat, mindent, nagyon jól éreztem magam, minden apró kellemetlenséget leszámítva. Délután 2 körül érkeztünk meg Agrába, én végigaludtam az utat a vonaton. Bejelentkezés a szállodába, amit úgy választottam ki, hogy 50 méterre volt a Taj Mahal déli kapujától. A személyzet meg is vette nekünk a jegyeket, így még csak sorba se kellett állni. Egy kis felfrissülés után el is mentünk, hogy megnézzük közelről. :) Már a külső kapun belépve is fantasztikus a látvány, de a lényeget még eltakarja a belső kapu. Ahogy ezen is átmentünk, egyszer csak előttem állt az, amit eddig csak képeslapokon meg útifilmekben láttam. Varázslatosan gyönyőrű és hatalmas... Nem tudtam betelni a látvánnyal. Kb 100 nagyjából egyforma képem van, de nem tudtam abbahagyni a fotózást. :) Mikor azonban odaértünk a lépcsőkhöz, hogy bemenjünk, jött a gáz... Kiderült, hogy a külföldieknek, akiknek mellesleg 750 rúpia körül van a belépő, az indiaiak 20 rúpiájával szemben, más úton kell bemenni, mint az indiaiaknak. Na azt már nem! Ha ezt tudom, Shivnek is 750-ért vettünk volna jegyet, nem érdekel. De hogy én nélküle, külön úton menjek be, azt nem. Akkor inkább nem nézem meg belülről. Nem is mentünk be. Sétáltunk egy nagyot a parkban a mókusok közt, aztán visszamentünk a szállodába. Majd legközelebb... Ezután elmentünk az Agra Erődöt megnézni. Én nem tudom, hogy csak velem történik ez, vagy minden fehér lánynak ezt kell átélnie, de állandóan ostromoltak egy közös fotóért, és, míg Bhopalban még kifejezetten élveztem, itt már nagyon elkezdett dühíteni, és borzasztó zavaró volt. A Tajnál is megkérdeztek ketten, de ők legalább megértették, ha nemet mondtam. Itt az erődben hiába beszéltem, úgy kellett elzavarni őket. Gyorsan körbesétáltunk, aztán mentünk is, ennyi elég volt. Még visszafele megnéztük a piacot, de nem volt igazán mit látni rajta. Agra látványosságai közé tényleg csak a Taj és az Erőd tartozik, nem is érdemes több időt itt tölteni. Este rendeltünk vacsit a szobába, meg vártuk, hogy a még délután mosásba adott ruhákat visszahozzák, aztán pakolás és alvás, mert Péntek reggel megint vonatra szállunk, hogy az utolsó három napot Delhiben töltsük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése