Delhi - 2. felvonás

Vasárnap reggel 8-kor tali a recepción, aztán reggeli az étteremben. Vissza kellet fognunk magunkat, mert korlátozott pénz állt már csak rendelkezésünkre. Szóval a menü vajas lekváros pirítós volt, fejenként kettő. :) Utána a recepción megbeszéltük a kijelentkezést, és rendeltem taxit, ami kivisz majd a reptérre. Aztán irány a város, vártak a látnivalók. Először a Raj Ghat-hoz mentünk, ami, mint kiderült, Mahatma Gandhi sírja. Sok csoport látogatott oda, akik Gandhijit és Indiát éltető rigmusokat kiabáltak. Persze a cipőt le kellett venni, de most kivételesen nem bántam. Közben egy indiai hölgy gyorsan beállt mellém, átkarolt és lefotózkodott velem. Még mindig nem igazán tudtam megszokni ezt, de néha azért jól esik. Megnéztük a sírt, nagyon egyszerű, de elegáns és szilárd, pont amilyen az itt nyugvó ember volt. Ezután a Jama Masjid következett, ami egy muszlim templom, Shivnek ingyen volt, nekem 300 rúpiába került az, hogy levehettem a cipőmet, és rámadtak egy förmedvény, libafos színű zsákszerű izét, hogy még véletlen se látszon ki semmi, csak a fejem, és hogy biztosan megpusztuljak a 40 fok melegben. Merthogy a tegnapi egész napos eső után ma reggel, valamilyen sugallatra mégsem raktam el esőkabátot, és délelőtt nem is bántam meg, majd megdöglöttem a fülledt, párás melegben, de azt már sajna nem suggallta semmi, hogy a napszemcsit viszont el kéne raknom, pedig hasznát vettem volna. Szóval, mivel ilyen szépen elintéztek a templom bejáratánál, nem is maradtunk sokáig, csak körbenéztünk az udvarban, az oltárokhoz nem mentünk be. Innen mentünk át a Vörös Erődbe, ami kívülről nagyon tetszett, tényleg egy hatalmas nagy erődítmény, de megmondom őszintén, belül azért többet vártam volna. Igazából az egész egy várfal, amit sokat sejtet, de annál kevesebbet mutat. Viszont itt láttam először papagájokat, nem is tudtam, hogy élnek a városban. :) Mikor kifele jöttünk az erődből, már kb kilóméteres sor állt a bejáratnál, szóval áldottam az eszem, hogy egy órával korábbra tettük a reggeli indulást. Ha ezt nekem kellett volna végigállnom a tűző napon, lehet, hogy inkább be se megyek. Az Akshardam Templommal ezt meg is csináltam. Ezt a templomot hagytuk ki tegnap, mert már nem volt rá idő. Hát ma is kihagytuk, pedig időnk éppenséggel lett volna. De az a rengeteg biztonsági ellenőrzés, meg a hőség elriasztott. Még övtáskát sem volt szabad bevinni, viszont iratok meg pénz, útlevél, ilyenek lehettek nálad, amiket persze magamnál is akartam tartani, mert azért a taxiban mégsem hagyom, akkor se, ha ugyanazzal megyünk tovább, na de hogy a fenébe tömködjek bele minden értéket a farmerom zsebeibe?? Azt mondtam, ezt kihagyjuk, menjünk inkább valami légkondicionált helyre, ahol nyugi van. A Nemzeti Múzeumnál nem is találhattunk volna jobbat. A tárlat ugyan annyira nem volt izgalmas, nagyon sok ilyet láttam már, történelmi birodalmak, ókori leletek, műemlékek, az indiai vallásvilágról készült alkotások viszont kifejezetten tetszettek. Szép lassan körbesétáltunk, aztán, mivel már elegem volt a templomokból, a következő betervezett helyet is kihagytuk, inkább elmentünk megnézni a Parlamentet meg a Miniszterek Házát, természetesen csak kívülről. Hát nem egy nagy szám. A Parlamentet inkább nézném valami stadionnak, mint az országgyűlés helyszínének... A miénk sokkal jobb. :)
Gondban voltunk, mert egész napra miénk volt a taxi, de elfogytak a látnivalók. Mondtam Shivnek, hogy ha úgysincs jobb ötletünk, keressük meg a Magyar Nagykövetséget, legalább kívülről lássam. Véletlenül épp nálam volt a papír, amire felírtam a címet, így meg is találtuk. Jó volt magyar feliratot és zászlót látni a kapu mellett. :) Ezután kitaláltuk, hogy menjünk vissza a Lodhi Gardenbe, ahol tegnap voltunk, mert az jó nyugis hely, ott el tudjuk tölteni a maradék időt. Igen ám, de útközben egy tüntetés kellős közepébe keveredtünk, szerencsére egész békésnek tűntek, csak kiabáltak, meg zászlókat lengettek, viszont elfoglalták az egész utat, jelentős forgalmi dugót okozva. Állítólag a korrupció ellen tüntettek, és három napos éhségsztrájkba kezdtek ma délután. Elővettem a kamerám, hogy csináljak róluk képet, de aztán nem mertem, mert ott jöttek el a kocsi mellett, és annyira elszántnak tűntek, már-már mániákusnak, hogy inkább gyorsan vissza is raktam a gépet a táskámba. Viszont a Lodhi Gardenes tervünk meghiúsult, ugyanis nem sokkal később lezárták azt az utat, ahol mentünk volna, és azt mondta a sofőr, hogy ha odamegyünk, akkor este 6 előtt nem fogunk tudni visszajönni, ezért javasolta, hogy menjünk inkább a Buddha Gardenbe. Így is tettünk, ez a park is kb az a kategória, mint a Lodhi, itt is tele volt az egész párokkal, kétszer körbesétáltuk az egészet - pedig ez sem kis méretű, szerintem olyan Népligetnyi lehet -, de nem találtunk szabad ülőhelyet, ezért a parkban lévő kajáldában ültünk le, és ha már ott voltunk, ettünk is egy-egy csirkeburgert, aminek én a felét otthagytam, mert valami gusztustalan egyveleg-húsból készült, szerintem a csirke minden részéből volt benne, ha egyáltalán csirke volt. Az almalé viszont almalé ízű volt. Még szerencse. :)
Mikor észrevettük, hogy eltelt az idő, visszamentünk a kocsihoz, hogy vigyen haza, de előbb megállt velünk egy kézműves bolt előtt, azt mondta, csak menjünk be, nem kell semmit venni, nézzünk körül és ki is jöhetünk, mert ezáltal ő kap egy kis pénzt, hogy odavitt minket. Bementünk. Persze az, hogy nem kell semmit venni, nálam nem így működik, főleg ha rámenős indiai kereskedők vetik rám magukat... Gondolom kitaláljátok, vettem pár dolgot, ami azt jelenti, hogy megkíméltem magam a dilemmától, hogy mit csináljak a számlámon lévő maradék pénzzel... :) De remélem, akiknek vettem, örülni fognak. Ezek után már tényleg a szállodába mentünk, lepakoltunk, és megvacsiztunk az utcában az egyik árusnál. Csirke momost ettünk, ami eddig az egyetlen indiai étel, amit tényleg jóízűen meg tudok enni, nem ég szét a szám a csilitől meg a fűszerektől. :)
Egy dolog viszont beárnyékolta az egész napot, az, hogy tudtam, hogy ez utolsó, amit Shivvel tölthetek, Indiában. Nem lesz egyszerű a búcsú, ha csak rá gondolok, már könnyes a szemem... :(