Családi programok

Legelőször is szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy jól vagyok, elmúlt a hasmenésem teljesen, már másnapra. :)

Tehát akkor vágjunk bele!

Pénteken hajnali 4 óra 40 perckor megszólalt az ébresztőm, kelni kellett, hogy kimenjünk Shiv anyukája, Rohit, és Shiv unokaöccse, Akash, becenevén Tiger elé az állomásra. :) Aggódtam, hogy vajon elmúlt-e a hasmenésem, és nem leszek-e nagyon nyomott aznap. Nem tettem volna jó első benyomást. De úgy tűnt, nincs különösebb bajom. Összeszedtem magam - természetesen a legjobb pólóimat meghagytam erre a három napra -, de Shiv nem volt képes időben felkelni, miután elég későn feküdt le, ezért rohannunk kellett. Nem is alkudott a riksással, elfogadta az első árat, csak érjünk oda gyorsan. Az állomásra érve felhívtuk Rohitot, hogy jöhetnek kifele. Hát... Shiv se egy nagy darab ember, de az anyukája, Rajmatiji még egy fejjel kisebb nála. Illendően köszöntöttük őt. Shiv előzőleg megmutatta, hogy hogy kell „levenni a lábáról a port”. Ez a tisztelet kifejezése az idősebbek felé, és abból áll, hogy lehajolok és megérintem az egyik lábfejét az egyik kezemmel. Miután ez is megvolt, fogtunk egy riksát és elmentünk Shiv albérletébe. Ez, egy családi ház felett kialakított külön lakrész, van belőle sok, mindegyik ki van adva. Nem kell nagy dologra gondolni, 2 szoba és egy kicsi zuhany-wc kombináció, ami egyben a mosogató- és mosóhelyiség is. Az első szobában van náhány polc és egy kb 2x2,5 méter nagyságú, kemény, fa és vas tákolmány, ami lábakon áll, ez ott az ágy. Természetesen terítenek rá takarókat, hogy puhább legyen. Milyen szerencse... :D

A másik szoba szolgál konyaként és étkezőként, ezt úgy kell érteni, hogy az egyik fal mentén a föld tele van mindenféle hozzávalóval, fűszerekkel, a másik falon vannak polcok, a harmadik tövében van a „konyha”, vagyis a két főzőlapos gáz öhm..hát tűzhelynek nem mondanám, de nem tudok rá jó szót. Középen egy nagy szőnyeg, talán gyékény, de az anyagokkal sosem voltam tisztában. Ez a szőnyeg szolgál asztalként és ülőhelyként a főzéshez és evéshez.

Szóval megérkeztünk, Rajmatiji körülnézett, mindent kikritizált – megjegyzem joggal, mert minden iszonyat mocskos volt, látszott, hogy fiúk laknak ott -, majd megkezdődött a zavar hallgatás, amit végül Rohit tört meg azzal, hogy kártyázást kezdeményezett. Ő, Akash és én játszani kezdtünk, Rohit megtanított arra, amit ők szoktak játszani francia kártyával. Nem egy nagy cucc, annyi a lényeg, hogy színre színt kell rakni, és az veszít, akinek legutoljára fogy el a lapja, de Akashnak ez a játék tökéletes, nagyon élvezte. Közben folyamatosan beszélt hozzám hindiül, hiába mondták neki, hogy nem értem, őt ez nem zavarta, úgyhogy Rohitnak kellett fordítani, de neki is gyenge az angolja, szóval érdekes volt. :) Shiv közben megpróbálta valahogy elfogadható állapotba hozni a szobákat, de ez eltartott legalább egy órát. Közben feljött a háziasszony megnézni, hogy kik jöttek. Shiv bemutatott mindenkit – engem, mint távoli unokatesót, aki most a családdal szeretne tölteni pár napot :D -, aztán megkérdezte, hogy ugye maradhat mindenki pár napig a szobában. Nem volt gond.

Ezután Rajmatiji, Akash és Rohit lezuhanyoztak, mert vagy egy napig tartott az út idáig, mi pedig elmentünk Shivvel boltba. Ezt úgy kell érteni, hogy tíz percet gyalogoltunk egy bódéig, amiben minden össze volt zsúfolva, mosószertől kajáig mindent lehetett ott kapni. Itt vettünk teához alapanyagokat (tej, cukor, teafű), meg kenyeret, amit visszaérve a szobába rögtön ki is dobtunk, mert nem volt jó. Következett a teafőzés, igazi indiai chai... Nagyon örültem, hogy végre megkóstolhatom, mert mindenhol csak erről hallok, úgyhogy letelepedtem Shiv mellé a szőnyegre, és néztem, hogy csinálja. A folyamat a következő: felrakod a tejet cukorral forrni, majd miután a fele kifutott az edényből, rájössz, hogy talán lejjebb kéne venni a gázt, szórsz a tejbe teafüvet, és ahogy jön felfele a hab, mindig fújkálod, hogy menjen vissza. :D Legalábbis ez a Shiv féle módszer. :) Kis idő múlva, mikor a teafű nagyjából kifőtte magából az ízt és a színt, pohárba szűröd a kész teát, ami leginkább tejeskávéra vagy karamellás tejre hasonlít a színe és a zavarossága alapján. Az íze viszont nagyon jó, édes, és van egy érdekes aromája, amit nem igazán tudok körülírni, gondolom az a teafű íze. Mit mondjak, elsőre beleszerettem. :)

Akash tea után rögtön elaludt, nagyon fáradt lehetett, és Rajmatiji is lefeküdt, Rohit pedig elment, mert dolga volt, nem is jött vissza, csak másnap. Shiv és én visszamentünk a szállodába, hogy összepakoljam a cuccom három napra, és szóltunk a portán, hogy hova megyek, nem volt belőle gond. Visszafele busszal akartunk menni, de az éppen nem jött, viszont egy másik tömegközlekedési jármű pont arra ment, ahol mi ebédnek valót akartunk vásárolni. Ez olyan, mint egy kis mikrobusz, sok embert belezsúfolnak, de akkor áll meg amikor szólunk, hogy kiszállnánk, és olcsóbb, mint a busz. Szóval beszálltunk, és először tetszett is, mert kényelmesen elfértünk, de mire elindultunk, addigra beültettek mellénk még két embert a háromszemélyes ülésre, velünk szemben is ültek négyen, elöl a sofőr melletti két ülésen hárman, és a csomagtartó részben is volt egy pad, azon is négyen, így indultunk el. Igazából nem volt olyan rossz, nem zavart, hogy össze vagyunk nyomorítva, a riksában is kb ez volt a helyzet, mikor kettőnél többen ültünk benne. :) Szóval elmentünk egy piacra, csirkét szerettünk volna venni, de nem találtunk, ezért inkább vettünk tojást. A piactól az albérletig szintén ilyen kisbusszal mentünk. Ahogy felmentünk a szobába és rögtön lefeküdtem és el is aludtam, hiszen nagyon korán keltünk, és előző este még nem is voltam jól. Arra keltem, hogy Shiv bökdös, hogy kész a kaja. Tojás masalát csinált rizzsel, a tojásokat meg voltak főzve, hámozva és volt valamilyen bundájuk, amihez szósz is tartozott. Shiv az ágy közepén leterített újságpapírt, arra rakta a tányérokat, meg az ennivalót, ezt ültük körbe, úgy ettünk. Rajtam kívül mindenki kézzel, az egész jobb kezük tele volt rizzsel, én azért kértem egy kanalat – szerencsére az volt a házban - és azzal ettem meg az ebédet.

Utána elmentünk megnézni a bhopali tavak egyikét, Rajmatiji, Akash, Shiv és én. Először mikrobusszal, aztán még két másik normális busszal, de Rajmatiji arcán már a mikrobusznál láttam, hogy nagyon nincs ínyére ez a fajta utazás, mondtam is Shivnek, hogy visszafele inkább riksával jöjjünk, mert ezt az anyukája nagyon nem díjazza. Kb egy óra volt az út a tópartig, szép volt a kilátás, a tó hatalmas. Shiv azt tervezte, hogy bemegyünk hajóval, és megnézzük a tóról a várost, de Rajmatiji haza akart menni, mert azt mondta, nem érzi jól magát, ezért csináltunk pár képet, aztán elindultunk, de szinte azonnal Shiv meglátott egy árust, akinél vettünk három hatalmas gyümölcsöt. Shiv azt mondta, hogy kókusz, csak még nem az a száraz fajta, amit mi ismerünk, a lényege, hogy meglékelték, és szívószállal kellett belőle kiinni a levet. Érdekes íze volt, nem mondanám különösebben finomnak, de iható volt. Fogtunk egy riksát, és még a szobába érve is a kókuszvizet iszogattuk. Rajmatiji rögtön lefeküdt, azt mondta, nem érzi jól magát, mert nem tudom, mikor, volt egy operációja, és fáj a hasa. Nem is kért vacsorát. Igazából annyira én sem voltam éhes, Shiv megkérdezte Akasht, ő viszont evett volna, ezért Shiv elment tojást venni, hogy csináljon hagymás omlettet, mondtam, hogy vegyen annyit, hogy nekem is jusson, mert azt szívesen ennék, csak indiai kajához nem volt kedvem. Megcsinálta az omlettet, megettünk és lefeküdtünk aludni, de mondtam neki, hogy holnap viszont kitakarítunk és elmosogatunk, mert kezdett nagyon nagy rumli és mocsok lenni, ami itt Indiában, a fülledt, esős időben jó kis szaggal is jár...

Másnap reggel lehuzanyoztunk, ami nekem külön melóval járt, mivel a csapból nem lehetett meleg vizet engedni, ezért Shiv forralt nekem vizet a tűzhelyen – amit persze Rajmatiji nem értett, hogy miért szükséges – és azt kevertem össze a vödörben hideg vízzel, majd a kiskancsóból öntögetős módszerrel sikerült megmosakodnom. Egyébként azt is megtanultam ott, hogy hogyan kell wc-papír helyett vizet használni. Ráadásul nem úgy, mint a jobb helyeken, hogy a wc mellett van egy kis zuhanycsap, és azt oda írányítom, ahova kell, hanem egy normális csap van a falban, abból kell a kisvödörbe engedni a vizet, és azzal kell megoldani a dolgot. A szállodában vécécsésze is van, ott pottyantós volt, a kisvödör segítségével történt a wc „lehúzása” is, én inkább leöntésnek nevezném. Ez pisilésnél még nem is olyan gáz, de volt alkalmam arra is rájönni, hogy a nagyobb dolgot hogyan kell lesegíteni a lefolyóba, de ezt inkább nem részletezném. :)

Délelőtt elmentünk abba a templomba, ahol pár nappal előbb Rohittal is voltunk, Rajmatiji bemutatta az áldozatokat a csomagból, amit vettünk, és imádkozott. Mikor Shiv átment az utca túloldalára gyufát venni a füstölőhöz, kiderült, hogy az árusok emlékeznek rám, mert láttak pár nappal azelőtt is bemenni és kijönni, és Shivet kérdezgették rólam. :) Tudtam én, hogy híres vagyok... :D Templom után, csak hogy boldoggá tegyük az árusokat az út túloldalán – vagy csak mert Rajmatiji szomjas volt -, leültünk ott az egyik bódé előtt és ittunk egy-egy pohár teát. Aznapra nagyon rendes riksást fogtunk ki az albérletnél, mert megvárt minket a templomnál, amíg bent voltunk, meg Bhopal Science Centernél is, ami a következő állomásunk volt. Ez egy tudományos vívmányokat, felfedezéseket, kutatási eredményeket bemutató központ. Én egy egész napot el tudtam volna ott tölteni, de Rjamtijit nem nagyon érdekelte a tudomány, Akash pedig még nem értette, de eljátszott az interaktív gépekkel. Shiv vett jegyet a 3D-s filmvetítésre, így addig nézelődtünk, amíg el nem kezdődött. A film különböző részekből állt, mind animációs volt, elég gagyi, az egész kb 20 perc, de Akashnak, meg a mögöttem sikítozó fiatal lányoknak nagyon tetszett, és Shiv is élvezte mellettem, valószínűleg még nem volt ilyen 3D-s élményük. Utána irány megint az albérlet, bár kicsit szomorúan hagytam ott a Centert, én még maradtam volna. Mondtam Shivnek, hogy adjon borravalót a riksásnak, ha hazaértünk, mert tényleg nagyon rendes volt, normális árat kért, és türelmesen vát ránk mindenhol. :)
Miután megérkeztünk, Shiv megkérdezte a háziakat, hogy hol lehet a közelben csirkét kapni, és elment, hogy vegyen. Ezalatt Rajmatiji és Akash pihentek, én meg nekiálltam rendet rakni, meg takarítani. Odáig jutottam, hogy szépen sorba raktam a fűszereket és alapanyagokat a fal mellé, a polcokra odadobált ágyneműt és ruhákat összehajtogattam, a földről minden nem oda való dolgot felszedtem, felsöpörtem, és felmostam – ez útóbbit egy Mikulás virgácsnál alig nagyobb takarító eszközre csavart vizes ronggyal tettem meg, ami minden harmadik mozdulat után lecsúszott a virgácsról -, valamint elmosogattam az edényeket, ami azt jelentette, hogy a fürdőben kuporogtam, az egyetlen vödörbe tettem vizet és mosogatószert, az öblítés pedig a csap alatt történt, aminek következtében – még úgy is, hogy térdig felhajtottam a nadrágom, - csurom víz lettem. Ennyi tudtam tenni, de ez is elég volt ahhoz, hogy az ember sokkal szívesebben menjen be a szobába főzni vagy enni. Ekkor megérkezett Shiv a csirkével, én pedig segítettem neki megpucolni. Hát... Szóval ez nagyon nem az volt, mint amihez az európai ember hozzá van szokva. Szerintem egy galambnak is több húsa van, mint amennyi ennek a csirkének volt, ráadásul Shiv csak megmosni akarta a darabokat, amik tele voltak zsírral, bőrrel, porccal, csonttal, én viszont közöltem, hogy úgy nem vagyok hajlandó megenni, ezért mondta, hogy jó, akkor amit találok rajta normális húst, az lehet az enyém, pucoljam meg. Hát arról az egy csirkéről, amit Shiv eredetileg öt embernek szánt, kb egy adagra való húst tudtam lehámozni, de őket nem zavarta, ők megették minden részét, még a porcokat meg csontokat is elropogtatták, ha tudták. Az ebéddel meg kellett várnunk Rohitot, mert telefonált, hogy mindjárt itt van, de Akash már nagyon éhes és álmos volt, ezért ő kapott enni a konyhában, mikor elkészült a csirke masala rizzsel, és mire mi nekiláttunk, Rohittal kiegészülve, az ágyon ülve, ő már aludt. Ebéd után kártyáztunk egy kicsit, aminek a vége az lett, hogy Shiv és én tartoztunk Rohitnak 2-2 pohár ’fruit shake’-kel (ők így hívják a frissen facsart gyümölcslevet), mert vesztettünk. :)
Késő délután elmentünk Bhopal legnagyobb piacára nézelődni, Rajmatiji kapott pénzt a szomszédoktól, hogy vigyen nekik ruhát, mi pedig Shivvel közösen vettünk neki egy szárit. Akkort ért az első sokk, amikor a szárivásárlás előtt elmentünk egy automatához, hogy kivegyek pénzt, és nem találtam az irattartómat az övtáskámban, pedig úgy emlékeztem, hogy az első pénzfelvét óta nem vettem ki a táskámból. Shiv mondta, hogy ne aggódjak, biztos kivettem, a szállodában vagy az albérletben meglesz. Ezek után nem voltam túl boldog, mikor Rajmatijinek szárikat válogattunk, mert én is akartam venni magamnak, de annyi készpénz nem volt nálam. Ő viszont kapott tőlünk egy szép barna szárit 1600 rúpiáért, ami középkategória, kb 6-7000 forintnak felel meg átszámítva. Ezután Shiv törlesztette Rohitnak az adósságát a gyümölcsösbódénál, ahol pár nappal azelőtt is ittük a gyümölcslevet, most is ugyanazt kértük, egy narancs- és egy ananászlevet kapott mindenki. Rohit még szeretett volna magának futócipőt, meg sportpólót, így azt is vettünk, aztán irány a hotel, hogy megnézzem, ott van-e az irattartóm. Szerencsére megtaláltam a bőröndömben, úgyhogy nagyon megkönnyebbültem, összeszedtem a laptopomat is, hogy mutathassak képeket Rajmatijinek.
Az albérletben Shivet felhívta a szobatársa, hogy nemsokára megérkezik, hely már ugyan nem maradt számára az ágyon így, hogy Rohit is velünk volt, de mondtuk, hogy oké, majd valahogy megoldjuk a dolgot. Meg is jött, és megbeszélték egy másik sráccal, aki szintén azon az emeleten lakott, hogy Pankaj vele fog aludni, mert itt nem fér már el, így ebből nem volt gond. Ezt követően újabb vendégünk jött, mégpedig a háziasszony hozta fel a 13 éves fiát, aki nagyon szeretett volna megismerkedni velem. :) A srác jól beszél angolul, de kicsit zavarban volt, ahogy én is. Meghívott hozzájuk egy teára vagy kávéra, hogy beszélgessünk, én pedig elfogadtam a meghívást. A háziasszony közben Rajmatijivel beszélgetett, meghívta őt is hozzájuk, le is mentünk rögtön. Be lettem mutatva a ház urának is, aki egy nagyon szimpatikus ember, ő is beszél angolul, de sokszor nem értettem, mert nagyon indiai hanglejtéssel mondja a mondatokat, a kissrácot jobban megértettem. Beültünk az egyik szobába, ahol volt számítógép is, mert Sanvay, a fiú be akart engem jelölni facebookon és mondtam, hogy oké, segítek. :)
Shiv is lejött, és legalább egy órát ültünk és beszélgettünk a háziakkal, engem főleg Sanvay szórakoztatott, folyton kérdésekkel bombázott, de alighogy elmondtam a válasz lényegét, a mondatot be sem fejezhettem, mert jött a következő kérdés, nagyon lelkes volt. Közben a háziasszony főzött nekünk teát, és hozott nasit is, volt chips, és két indiai nasi, az egyik sós és rizsből készült, a másik édes, valami morzsából volt összegyúrva. Kb egy óra elteltével Rajmatiji mondta, hogy mostmár mennünk kéne, mert még nem is vacsoráztunk és késő van, úgyhogy elindultunk, de én megálltam, hogy kérdezzek valamit a háziasszonytól. Történt ugyanis, hogy nagyon szerettem volna igazi indiai henna tetkót a kezemre, amilyet általában a menyasszonyok viselnek az esküvőn, és amióta tudom, hogy Rajmatijivel is fogok találkozni, azt szerettem volna, ha ő csinálja meg nekem. Először azt mondta, hogy persze, szívesen, de mikor előző nap rákérdeztem Shivnél, azt mondta, hogy az anyukája mégsem vállalja, mert nem tud olyan jót csinálni. Ezért megkérdeztem az első indiai nőt, akivel beszélgettem, hogy csinálna-e nekem mehendit (így hívják ezt a tetkót). Azt mondta, hogy szívesen, de ő sem ismer sok mintát, és csak nagyon lassan menne neki, de megkérdezi a szomszédokat, hogy tud-e valaki, és ha lesz egy kis szabadidőm, átmegyek, és akkor valaki csinál nekem. Megköszöntem szépen, és felmentem a szobába. Lefeküdtem és elaludtam az ágyon, arra ébredtem, hogy Akash kelteget, hogy menjek enni, kész a vacsora. Illetve csak feltételezem, hogy ezt mondta, mivel hindiül volt, és csak a megszólítást értettem belőle, meg azt, hogy enni. :) Leültem a szőnyegre, és Shiv tálalta a rizst, valamilyen zöldségszósszal. Végre nem használt csilit a fűszerezéshez, így meg tudtam enni, amit főzött. Két tányérral ettem belőle, meg még egy kicsit, ők meg csak ültek és mosolyogva nézték, milyen jóízűen eszem. Nagyon jól esett. Ezután biztos voltam benne, hogy nyugodt lesz az éjszakám, még a kemény ágy és párna ellenére is. De tévedtem. Én aludtam az ágy szélén - illetve az ágyat borító takaró szélén, az ágy széle egy kicsit messzebb volt -, mellettem Akash, utána Rajmatiji, Rohit, és Shiv a fal mellett. Hát Akash kitett magáért... Előző éjjel is ébredtem arra egyszer, hogy megpróbál letolni az ágyról, pedig akkor eggyel kevesebben voltunk, de ezen az éjszakán úgy megrugdosott álmában, hogy a combom még mindig fáj.

Vasárnap délelőtt elmentünk az egyik áruházba, mert Rajmatiji még nem talált a szomszédnak ruhát, és Akashnak is szerettünk volna valamit venni, de az áruház csak később nyitott, ezért leültünk enni egy bolt előtt. Mikor kinyitott az áruház bementünk, és választottunk ruhát a szomszédnak, és néztünk Akashnak is, de Rajmatiji azt mondta, hogy neki inkább cipőt vagy szandált vegyünk, mert ruhája sok van, így hát választottunk neki egy menő sportcipőt, amit szintén felesben fizettünk Shivvel. :) Reméltem, hogy ezután az én szárim következik, de Rajmatiji vissza akart menni a szobába összepakolni és ebédelni, mert 3-kor kint kellett lennünk az állomáson, hogy elérjék a vonatot. Visszamentünk, de a kapuban megállított a háziasszony, és kérdezte, hogy most ráérek-e, mert akkor majd feljön szólni, ha mehetek, és akkor megcsinálják nekem a mehendit. Nagyon örültem, mondtam, hogy persze, most ráérek egy-két órát. Kis idő múlva jött is Sanvay szólni, hogy mehetek. Bemutattak a nővérének, kiderült, hogy ő fogja megcsinálni a kezem. Leültünk az étkezőasztalhoz, és miközben a kezemet festették, Sanvay kártyatrükkökkel szórakoztatott. :) Nem tudom mennyi ideig tartott megcsinálni, az időérzékem még mindig nem tért vissza, de azt mondta a lány, hogy hagyjam száradni, nem nagyon csináljak vele semmit pár órán keresztül. Ezzel csak azért volt gond, mert ebédelnem kellett, és mivel a tenyeremen, meg az ujjaimon is henna volt, nem tudtam, hogy fogom megoldani, de addigra megszáradt annyira, hogy legalább már nem maszatolt, viszont töredezett. Nagyon óvatosan ettem meg az ebédemet, természetesen kanállal. Mire befejeztem, már elkezdett lepattogzani a kezemről a henna, és lassan mennünk is kellett, úgyhogy Rohit fogott egy kártyalapot és lekapargatta vele a hennát, hogy tudjam a kezeimet használni, ugyanis nekem is végleg el kellett hagynom a szobát és senkinek nem volt szabad keze az én cuccaim számára. Kikísértük őket az állomásra, megvártuk velük a vonatot. Fel is szálltunk, segítettünk elhelyezkedni Akashnak, Rajmatijinek és Rohitnak, elköszöntünk tőlük, és az utolsó pillanatban ugrottunk le Shivvel a már mozgó vonatról. Kérdeztem Shivet, azt mondta, Rohit nem fog visszajönni, mert vizsgája lesz. Elszomorodtam, mert nagyon megszerettem a srácot, jókat lehetett vele hülyülni, de találkozunk még a jövőben... :)

Ezután Shiv visszakísért engem a szállodába, úgy volt, hogy később még elmegyünk valahova, de mondtam neki, hogy iszonyat fáradt vagyok, és nem nagyon van kedvem már kimozdulni. Azt mondta, oké, majd akkor este beszélünk. Feljöttem a szobába, bekapcsoltam a laptopom, és feltöltöttem rá a képeket a fényképezőgépről, de ahogy elkezdtem őket nézegetni, rögtön el is aludtam, ez olyan fél 5 körül lehetett. Arra ébredtem 8-kor, hogy Shiv hív, aztán a szobámban lévő telefon is megcsörrent, ebből tudtam, hogy itt van a szállodában. Lementem, de nem voltam valami jó társaság, nagyon álmos voltam, és ha nem ébreszt fel, lehet, hogy reggelig alszom. Elküldtem, hogy hozzon valami gyümölcslevet, mert erősködött, hogy vacsoráznom kell, de mondtam, hogy nem vagyok éhes, csak aludni akarok. Szegény egy kicsit csalódott volt, sajnáltam is, de hát tényleg nem volt kedvem még beszélgetni se. Elköszöntünk, feljöttem és azonnal el is aludtam.