Eső és punnyadás

Hétfőn reggel addig alhattam, ameddig akartam, megkértem Shivet, hogy ne jöjjön 9-re, majd csak ha rácsörgök. Hát ez kb dél körül történt, úgy volt, hogy végre elmegyünk nekem szárit venni, de ez megint nem jött össze. Először átugrottunk a plázába enni valamit, és mire végeztünk, elkezdett irdatlanul szakadni az eső. Az otthoni "ömlik az eső" ehhez képest csak szitálás. Teljesen rápörögtem a dologra, erre vártam, hogy ilyet láthassak, és átérezhessem... Könyörögtem Shivnek, hogy menjünk ki, de nem nagyon akart kötélnek állni, azt mondta, teljesen el fogunk ázni, nincs nála másik ruha, ahhoz vissza kéne mennie a barátja szobájába, ahova azért költözött néhány napra, hogy közelebb legyen hozzám, de a barátja meg csak este lesz otthon. Végül addig könyörögtem neki, hogy elindultunk vissza a szállodába az esőben. Kitártam mindkét karom, arcomat az ég felé fordítottam, és élveztem, hogy fél perc alatt a bugyimig csurom víz lettem. Az utcán már kisebb-nagyobb vízátfolyások voltak, mintha patakok lennének, de engem nem érdekelt, élveztem az égi áldást. Ahol nem volt hely kikerülni a vizet, ott fél lábszárig belegázoltunk, igaz, hogy sáros volt, de kit érdekel??? :D Pár perc volt csak, míg elértünk a szállodáig, de óráknak tűnt, iszonyúan élveztem. A tetőkről olyan sugárban ömlött le a víz, mint a vízesés, vagy zuhany, legszívesebben aláálltam volna, de Shiv azt mondta, hogy azt azért már nem kéne, így is őrültnek néznek az emberek, mindenki behúzódott a tetők alá, de nem foglalkoztam ilyenekkel. Otthon ezt nem csinálnám, mert az otthoni eső hideg, meg a levegő is, de itt minden meleg volt, és tudtam, hogy nem lesz tőle semmi bajom. Végül csak azért álltam le, és mentünk be a hotel teteje alá, mert abban viszont nem voltam biztos, hogy Shivnek se lesz semmi baja, ki tudja, milyen fából faragták ezeket az indiaiakat... Álltunk egy darabig, és néztük az esőt, a hotelből is kint állt mindenki a teraszon, a tető alatt. Végül Shiv azt mondta, hogy lassan fel kéne mennem levenni a vizes ruhákat, ő pedig visszamegy az albérletbe, megszárítkozik, keres magának valami ruhát, aztán még délután elmehetünk valahova. Mondtam, hogy oké, de várjon, hozok neki esőkabátot, hogy ne ázzon el mégjobban. Felszaladtam a szobába, ledobáltam a telót, övtáskát magamról, magamra terítettem a törölközőmet, felkaptam az esőkabátot, és már mentem is vissza, a szobaajtót be se zártam kulcsra. Ahogy azonban mentem lefele a lifttel a hatodikról, egyszercsak kihunyt minden fény, és a lift megállt. Először nem pánikoltam, mert az utóbbi pár napban néha kihagy az áram a szállodában, gondoltam, fél perc és újra működni fog. De nem így történt. Nem tudom, mennyi ideig ácsorogtam a liftben totál sötétben, nekem legalább fél órának tűnt. Persze semmi nem volt nálam, telefon se, hogy világítsak, vagy megpróbáljam Shivet hívni. Mikor rájöttem, hogy még egy darabig valószínűleg nem fog újraindulni a lift, elkezdtem dörömbölni az ajtaján, hátha meghallja valaki. Aztán már kiabáltam, hogy "Hahó!", de semmi nem történt. Ekkor kezdtem kétségbeesni, könnyes szemmel Sívához imádkoztam, hogy szabadítson ki, aztán tovább dörömböltem, és mostmár "Help!"-et meg "Please!"-t kiabáltam, de még mindig nem történt semmi. Aztán egy másodpercre visszajött az áram, megnyomtam újra a földszint gombot, de a lift meg se mozdult, és a fények megint kialudtak. Ekkor már sírtam, hogy valami történjen, reméltem, hogy előbb-utóbb csak észreveszik, hogy eltűntem, vagy, hogy nem megy a lift. Megint egy másodperc fény, aztán megint sötétség. Nyomkodtam a gombokat, amiket a sötétben ki tudtam tapogatni, dörömböltem, kiabáltam. Aztán egyszercsak megmozdult a lift, lejjebb ment néhány centit, és kinyílt az ajtaja a harmadik emeleten. Azonnal kiugrottam belőle, de eléggé rossz állapotban voltam, leültem a földre és sírtam. Jött egy srác aki a hotelben dolgozik, de csak elment mellettem, bár visszanézett rám a lépcsőről - amit persze a vendégek nem használhattak -. Aztán jött az egyik takarító srác. Addigra már összeszedtem magam annyira, hogy felálltam, de látta rajtam, hogy nincs minden rendben, megkérdezte mi a baj, persze hindiül, én meg magyarul mondtam neki, hogy beszorulta a liftbe, nem működik, majd a lépcsőre mutattam, és megkérdeztem, hogy lemehetek-e azon. Bólintott, és mutatta, hogy menjek. Odaadtam Shivnek az esőkabátot, de mikor megférdezte, hogy hol voltam, és mi a baj, megint elkezdtem sírni, és megpróbáltam elmondani, hogy mi történt. Hosszú hosszú percekig vigasztalt, majd mondta, hogy nyugodjak meg, menjek fel, zuhanyozzak le, és próbáljak aludni esetleg. Mondtam, hogy oké, de kérdezze meg, hogy felmehetek-e a lépcsőn, mert bár azt mondták, hogy a lift már működik, nem voltam hajlandó beszállni, mert az áram még mindig nem jött vissza. Megengedték, hogy Shiv felkísérjen a lépcsőn, világított a telefonjával, én meg mentem utána. A szobaajtóban elköszöntem tőle, megbeszéltük, hogy majd beszélünk telefonon, hogy mi legyen. Lezuhanyoztam, hajat mostam és lefeküdtem aludni. Arra keltem este 8 körül, hogy hív telefonon. Mondtam, hogy én most már nem akarok sehova se menni, itt le tudunk ülni kicsit a társalgóban, de legyen szíves, hozzon nekem vizet, meg valamit enni. Úgy terveztük, hogy ma elmegyünk szárit venni, meg hajózni a tavon, de Shiv mondta, hogy be kell mennie a fősulira, mert jön valami cég állásinterjúztatni, és ott kell lennie, ha állást szeretne, de délután 4 óra körül remélhetőleg itt lesz már, és akkor elmegyünk vásárolni.
Hát ez persze megint nem így lett.
Este hatig ültem a szobában, várva, hogy hívjon. Én nem mertem őt hívni, nehogy zavarjam. Csak vizem volt a szobában, enni nem ettem semmit egész nap, mert én egyedül nem megyek ki vásárolni, nem is ajánlatos. Fél hét körül hívott, hogy menjek le, mert itt van a recepción. Elmesélte, hogy hogy sikerült az interjú, hogy ő a 120 fős csapatból bejutott a második fordulóba, ahol már csak 60-an voltak, és úgy érzi, hogy nagyon jól sikerült, ha kiválasztják, akkor irodában fog dolgozni, havi 12 000 rúpiáért (kb 50 000 Ft), ami elsőre egész jó, főleg, ha azt nézzük, hogy az anyja havi 3 000-ből él. Azt mondta, hogy holnapra lesz eredmény, nagyon kíváncsi vagyok, és nagyon drukkolok neki. Ezután átmentünk az utcában lévő étterembe vacsizni, Shiv indiait rendelt nekem, de megkérte a pincért, hogy csili nélkül csinálják. Hát így is alig tudtam megenni. Utána viszont kaptam sütit, amiből legalább még hármat benyomtam volna, de helyette inkább narancslevet kértem, az rostos, így az is telít egy kicsit. Visszajöttünk a szállodába, még beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszöntünk, mert holnap reggel kilenckor indulás van bevásárló körútra, úgyhogy most megyek is aludni... :)