Én, a sztár :)

Szerda reggel felkeltem korán, mert hajat is akartam mosni mielőtt nekikezdünk a napnak, de a zuhanyozás sem jött össze, mivel nem volt melegvíz. Ennyit az új szobáról... A legfontosabbakat gyorsan megmostam hideggel, de többre nem vállalkoztam. Előző nap megbeszéltük Shivvel, hogy minden nap elmegyünk templomba, így ez volt az első betervezett programunk. Amint kiléptünk a szállodából, azt kívántam, bár fel sem keltem volna. Azt mondtam, India illata egyedi, de nem olyan rossz. Hát szerdán az volt. Nem tudom, mitől, de olyan szinten büdös volt az utcán mindenhol, hogy csak nagy erőfeszítések árán nem hánytam el magam. Szerencsére fel lettem készítve - ezúton is köszönöm a tippet -, volt nálam kínai balzsam, rögtön elő is vettem és bekentem vele az orrom környékét, hogy annak az illatát érezzem. Nagyjából el is vette a szagot, de néhány helyen, ahol elhaladtunk, azért átütött a tömény bűz. A reggelit meg az ebédet ki is hagytam.
Szóval elsétáltunk az utca végére, egy darabig tanakodtunk, hogy mit is csináljunk, hova menjünk a szitáló esőben, de mondtam Shivnek, hogy engem nem zavar az eső, főleg nem ez a fajta, úgyhogy csinálhatjuk, amit megbeszéltünk. Beültünk egy motoriksába, amit ők autonak hívnak és elindultunk Bhojpurba. Legalább egy órát utaztunk, de pontosan nem tudtam volna megmondani, mert mióta itt vagyok, nincs időérzékem. Útközben Shiv megmutatta a fősulit, ahova jár, de persze be nem mehettünk, csak elmentünk előtte. Megérkeztünk egy dombhoz, aminek a tetején kőtemplom állt, kifizettünk a parkolást és vettünk két áldozócsomagot, amit két férfi nyújtott be a riksába abban a pillanatban, ahogy megálltunk. Ahogy elindultunk fel a templomhoz, egy kisfiú jött mellettünk és folyamatosan könyörgött Shivnek, hogy vegye meg tőle az áldozócsomagot, Shiv hiába mondta, meg mutatta, hogy már vettünk. A fiú a templomkert kapuján is bejött velünk, ahol egyébként sorban ültek a koldusok, és folyamatosan könyörgött. Végül Shiv adott neki 10 rúpiát - ennyiért vettük a csomagokat -, de a zacskót nem vette el tőle, mert nem volt rá szükségünk. A templom hatalmas volt, csak kőből épült, ezeket faragták ki, egyetlen helyisége volt, egy nagy Síva oltárral a közepén, a templom előtt pedig három kisebb oltár, középen Síváé, mellette még két másik istené, az egyikre nem emlékszem, a másik Hanumané volt. A legenda szerint az egész templomot az odavezető lépcsőkkel és oltárokkal együtt egyetlen éjszaka alatt építették nagyon nagyon régen. Persze le kellett venni a cipőt mielőtt a lépcsőn felmentünk volna. A templom előtti téren állt a három kisebb oltár, itt kellett áldozni. Először Sívának a virágokat meg a füstölőt, aztán Hanumannak a kókuszt, persze imádságok mellett. Ezután felmentünk a nagytemplomhoz, megnéztük az oltárt. Maradt a zacskóban egy kis kókusz, meg cukipufi, azt vittük magunkkal tovább. Miközben a cipőmet vettem, három fiatal fiú jött oda hozzánk, és megkérdezték Shivet, hogy csinálhatnak-e rólam egy fényképet... :D Ő megkérdezett engem, én meg persze igent mondtam. :D Odaálltam a templomlépcsők elé, két fiú pedig két oldalról mellém, a harmadik fotózott. Totál zavarban voltam, de élveztem a dolgot, mert itt kevesebb ember volt, mint bent a városban, és nem zavart annyira, hogy engem bámulnak, ráadásul még fotózkodni is akartak velem, mintha valami különleges, nagy ember lennék. :D Bár ahogy később belegondoltam, nekik nagyon is különleges lehettem, ha még sosem láttak külföldit, és egy ilyen találkozás megér egy fotót... :) Megköszönték és nagyon boldognak tűntek. Mi pedig Shivvel elindultunk sétálni egyet, a templomtól nem messze majmok éltek, őket néztük meg. Az egyik rögtön ki is kapta a kezemből a zacskót és azonnal nekilátott a benne maradt cukipufi kibontásának, egy másik meg közben elvette előle a kókuszomat. Shiv azt javasolta, hogy menjünk, mert azt fogják hinni, hogy a táskámban is van kókusz. Kicsit messzebb mentünk, és onnan néztük őket. Mikor meguntuk, elindultunk vissza Bhopalba. Valamiért nagyon jó kedvem volt, és azzal szórakoztam, hogy akik mellett elmentünk, mindenkit figyeltem, hogy néznek-e engem. Érdekes volt látni az arcokat. Voltak, akik végig engem néztek, amíg elhaladtunk mellettük, nekik nem volt olyan durva fejük, csak csodálkoztak, de akiknek későn esett le, hogy fehér lányt látnak, azoknak az arcán az utolsó pillanatban, mielőtt eltűntek volna a szemünk elől, láttam megjelenni a döbbenetet. :D Nagyon jól szórakoztam, mindenkire visszanéztem, aki megnézett engem. :) Délután be lettem mutatva Shiv egy újabb barátjának, Vikasnak, nagyon aranyos volt, hozott nekem csokit ajándékba, aztán, szokásunkhoz híven, átmentünk a plázába kajálni. Aznap volt India függetlenné válásának évfordulója, és egy kasszasikernek ígérkező új film bemutatója, ennek következtében az egész pláza és a környéke tele volt emberekkel, még indiai viszonylatban is nagyon sokan voltak. :) Valahogy mégis sikerült helyet találnunk magunknak az éttermeknél, ahova leülhettünk, a menü pedig indiai volt. A köretként szolgáló kisütött akármiből csöpögött az olaj, a kis tálkában lévő, leginkább pörkölthöz hasonlító ételből pedig csak a csicseriborsót bírtam megenni, mert a szósz olyan forró, fűszeres és csípős volt, hogy nem ment le a torkomon, még akkor sem, ha előtte teletömtem a szám körettel. Mindezek ellenére azért elég sokat ettem, a két, tortányi átmérőjű lángosszerű köretből csak egy negyed maradt, a pörköltből pedig az összes borsót kiettem. :) Közben az emberek állandóan engem bámultak, és mint mondtam, nagyon sokan voltak, de próbáltam kizárni őket, és néha sikerült is belefeledkeznem a Shivvel és Vikassal való beszélgetésbe. Vikas azonban észrevette, hogy valami bajom van, úgyhogy el kellett mondanom. Azt mondta, hogy próbáljam pozitívan nézni a dolgot, először mindenki rácsodálkozik arra, ami vagy aki nem megszokott valamiért, és örüljek, hogy én vagyok nekik az első fehér lány, akit látnak, mert ez nekik nagy dolog, és biztos, hogy nem fogják elfelejteni egy darabig. Ebből a szemszögből tényleg nem is tűnik olyan vészesnek... :) És mellesleg Vikas is igényt tartott egy közös fotóra velem, csak úgy, mint előző nap Tarunék is, meg a templomnál a srácok. :) Mire hazamegyek, fél Indiának lesz velem közös képe... :D Amikor visszaértünk a szállodába, már éreztem, hogy valami nincs rendben a gyomrommal, és az internet miatt is ideges voltam, mert nem tudtam sehogy sem kapcsolódni. Shiv segítséget kért a portán, és a srác kinyitott nekem két szobát, egyiket az ötödiken, másikat a hatodikon, és mindenhol ki kellett próbálnom, hogy működik-e. A hatodik emeleten sikerült csatlakoznom, gondoltam, feltöltöm a blogot, aztán megyek vissza a negyedikre, a szobámba, de a srác megkérdezte, hogy tetszik-e ez a szoba, mert akkor cserélhetek. Remek, újabb költözés... Rájöttem, hogy vissza kéne fognom magam, mert egy fél nap alatt úgy be tudok lakni egy szobát, hogy utána még abban a sarokban is van valami cuccom, ahol nem is jártam. :D És azért minden nap összedobálni a cuccokat, hogy át lehessen vinni máshova, és aztán újra kipakolni nem egy leányálom. De megérte, mert itt bogarak sincsenek, és internet is van. :) Remélem több gond nem lesz, mert nincs több emelet a szállodában, és nekem is elegem van a költözködésből. Egyébként nagyon segítőkészek, és mindent azonnal megoldanak, a bogaraknál is max annyit vártam volna, hogy takarítsanak ki és fújjanak be rovarirtóval, de ehelyett azonnal új szobát kaptam, és most az internet miatt is. Erre nem számítottam, de jól esik, hogy ennyire törődnek velem. :) Szóval most már netes szobám van, az eredményét ti is látjátok. :) Viszont nem voltam jól. Igazam volt abban, hogy nincs minden rendben a gyomrommal, azóta is hasmenésem van. Először az indiai kajára fogtam rá, aztán a palackozott vízre, amit a szállodában adtak. Az okot még most sem tudom, de úgy érzem, és remélem, hogy múlóban van a dolog, mert holnap érkezik Shiv anyukája, és topformában kell lennem. :) Egyébként Shiv is kivett egy szobát itt a szállodában két napra, amíg nem leszek jobban, hogy itt lehessen velem, ha szükségem van rá. Ez jól is jött, ma ki sem mozdultunk a szobából, mert nagyon nem voltam jól. Videókat néztünk, beszélgettünk, vagy épp aludtam, ő meg vigyázott rám. Megkértem, hogy hozzon nekem boltból palackozott vizet, hátha tényleg az a bajom. Délutánig nem ettem semmit, és nem is lettem jobban, ezért Shiv elment a patikába, hogy hozzon valamit hasmenés ellen, megkérdezte, hogy milyen kaját ehetek ebben az esetben, és hozott is nekem. Kaptam háromféle bogyót, azokból egyet-egyet be kellett vennem, és kétféléből volt még egy-egy darab, azokat 6 óra elteltével kell majd bevennem. Kaptam banánt enni, meg valami péksütemény félét, amiben persze jó kis fűszeres, csípős töltelék volt, nem is tudtam megenni az egészet. Aludtam pár órát, aztán lezuhanyoztam, hajat mostam... Ja, igen, apropó hajmosás.. Ebben a szobában van melegvíz és a zuhany is működik, bár a sugara elért a kabin szemközti faláig, de azért megoldottam a hajmosást, és most tök boldog vagyok. :D Shiv éppen most ért vissza, elment vacsiért. Frissen facsart gyümölcslevet hozott nekem, meg almát, azt mondta, a gyógyszerész szerint ezek nem fognak ártani. Egyébként egyre jobban érzem magam, valószínűleg igaza volt az oltóközpontban a doktornőnek, hogy az indiai gyógyszerek nagyon jók és gyorsan hatnak, és alapbetegségekre nem érdemes otthonról gyógyszert hozni. De majd holnap reggelre meglátjuk... :)